A legnagyobb ellentmondás, mondjam, vagy ne mondjam

A felébredés után látod, hogy a világ, és a világban lévő összes dolog a teremtő műve. Ő teremti folyamatosan a te és mindenki más összes gondolatát, érzelmét és cselekedetét. Látod, hogy te és mindenki más is csak egy színész a filmben, amiben azt és úgy játszanak, ahogy a teremtő éppen akarja. Látod, hogy nincs szabad akarat, de nincs sors és nincs végzet sem.

Látod, hogy az igazi éned, a felébredt éned, csak figyel. Neki nincsenek gondolatai, szándéka, cselekedetei. Ő csak van. És ha jobban megfigyeled magát a figyelőt, azt is látni fogod, hogy nem ő a teremtő. Látod, hogy ő is teremtett, hogy őt is a teremtő hozta létre. 

Azonban a teremtőre nem látsz rá. Sem a teremtés folyamatára. Sem a teremtő szándékaira. Hiszen ki az, aki ráláthatna? Az ego, aki csak egy színész? Vagy az igazi éned, az önvalód, aki pedig csak az egot figyeli? Az igazi éned a teremtőből van. Érzed, tudod, tapasztalod. De nem tud irányítani semmit. Még azt sem ő dönti el, hogy mire figyeljen. Arra figyel, amire éppen figyelnie kell, és akkor, amikor figyelnie kell. De ezt nem ő dönti el. 

Tehát megértetted, hogy minden a teremtő. És megértetted azt is, hogy a teremtő tökéletes spontaneitással teremti az egészet. Tökéletes, mert minden úgy alakul, ahogy kell, és spontán, mert semmi törvényszerűséget nem lehet benne felfedezni. Rossz után jó, jó után rossz következik, vagy bármilyen egyéb variációban zajlanak a dolgok. Érthetetlenül, következetlenül, felfoghatatlanul. Azért mert éppen így akarja, hogy így történjen. 

És itt jön az ellentmondás.

Ha én, mint felébredt lény, aki tudja és éli a fentebbi állításokat, azt mondom, hogy tedd ezt vagy azt, csináld ezt vagy azt, és akkor majd felébredsz, vagy jobbá válik az életed, akkor ezt ki mondja? Én a teremtett ego, vagy én a teremtett önvaló? Nos, egyik sem.

És hogy gyorsan meg is válaszoljam, természetesen tudom, hogy a teremtő mondja, ő mondatja velem, és akinek mondom, az is a teremtő által "csináltatva" hallgatja.

Tudom, hogy amit mondok, az vagy teljesül, vagy sem. Éppen ahogyan a teremtő akarja.

De akkor mindek mondjam? De hát miért ne mondhatnám?

Nos, nagy dilemma ez. Mondjam, vagy ne mondjam. De hát még azt se én döntöm el, hogy mondjam, vagy sem! Még ez a kis okoskodás sem az enyém! 

Érted te ezt? Ugye, hogy felfoghatatlan az egész? 

Csak elfogadni lehet. Nos, de ki az, aki elfogadja? Folytassam? :)

Attila