A szabad akarat kérdése

Ha már foglalkozol a spiritualitással, előbb utóbb rátalálsz a "nincs szabad akarat" témakörre. A nagy tanítók elmondják, hogy nincs szabad akarat, majd tanítanak téged tovább. De itt álljunk meg egy szóra.

Az életben, így a spiritualitásban is minden arról, szól, hogy amíg nem tapasztaltál meg valamit, addig nem értheted mit is jelent. Felfogni felfogod, elképzelni elképzeled, de igazán meg nem érted, míg magad is meg nem tapasztalod.

Ahhoz, hogy megtapasztald, hogy nincs szabad akarat, spirituális értelemben felébredtnek, vagy megvilágosodottnak kell lenned. De ezen események megtörténte után is az önkutatásban mélyülnöd kell, vizsgálódnod kell, hogy már ne csak tudd, hanem értsd is, hogy ez mit jelent.

Vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben. Tehát mit is jelent igazán, ha nincs szabad akarat.

Ha nincs szabad akarat, akkor az összes cselekedetedet nem te teszed. Hiszen nem te döntöd el, hogy éppen mit tegyél, vagyis ebből következőleg maga a cselekedetet sem te teszed. Illetve te teszed meg fizikálisan, de nem te irányítod.

Ha nincs szabad akarat, akkor nem te döntöd el, hogy mire gondolj, vagyis az összes gondolatod, ami a fejedben van, azt nem te gondolod. Illetve te fejedben jelenik meg a gondolat fizikálisan, de nem te irányítod.

És ha az érzelmeket nézzük, már eddig is tapasztalhattad, hogy nem a te elhatározásod, vagy döntésed, ha dühös leszel vagy éppen szerelmes. Hanem csak elszenveded az egészet. Hiszen ha én dönthetném el, akkor mondjuk dönthetnék úgy is, hogy nem leszek dühös soha többet, aztán egyszercsak mégis az vagyok.

Ha ezeket elfogadjuk, akkor látjuk, hogy a cselekedeteink, gondolataink, érzéseink csak úgy történnek. Megjelennek. Megnyilvánulnak.

Ha tovább gondolod, akkor két úton-módon nyilvánulhatnak meg. Spontán, vagy szándékosan valaki vagy valami által. De ez egy másik történet. 

Most a lényeg nem is az, hogy hogyan keletkeznek, hanem az, hogy megértsd végre, ha nincs szabad akarat, akkor te nem tudsz tenni semmit azért, hogy bármi máshogy legyen, mint ahogy van, és amit éppen teszel azért, hogy bármi máshogy legyen, mint ahogy van, azt meg nem te teszed. Illetve te teszed fizikálisan, de nem a te döntésed alapján. Te csak elszenveded az egészet.

És ha ezt megérted, akkor azt is meg kell értened, hogy az egész világ így működik. A háborúk, a betegségek, a politika, a hazugságok, és persze minden csodálatos dolog is. A műalkotások, a természet szépsége, a szeretet, a boldogság is. Egyiket se mi csináljuk.

Tehát, ha éppen valaki beteg vagy éppen gyógyít, akkor az kinek is a döntése? És ha éppen egy mester mondja neked, hogy ezt meg azt csináld, akkor amit mond, azt ő mondja? És te, aki hallgatod, a te döntésed, hogy hallgatod? És ha megcsinálod amit mond, vagy éppen nem, az a te döntésed? Ugye nem! Érted már?

Nem vagy más csupán, mint egy játékszer, akivel játszódik ez az egész élet nevű történet. Nem tudsz tenni és nem tenni semmit, minden történik.

És ha ezt megérted, az maga a béke.

Persze azt sem te csinálod. A békét is csak elszenveded. 

Szóval amikor ezt már mind megérted, már nem vagy kereső többet, az út véget ért. Teszed, ami épp tevődik veled, és szemléled, ahogy mindez megnyilvánul, és közben tudod, hogy az hogy szemléled, még az sem a te döntésed.

Itt a vége, nincs tovább. Nem tudok mélyebbre menni. 

Attila