Egy spirituális ego viselkedése

A spirituális keresés során sokszor belebotlunk az úgynevezett spirituális egokba. Ők olyan emberek, akik abszolút meg vannak győződve a saját spirituális tudásuk mindenhatóságában, valós tapasztalatok nélkül. És osztják az észt anélkül, hogy tekintettel lennének más véleményére, megtapasztalására. A fő probléma velük nem az, amit mondanak, hanem ahogy teszik ezt. Íme egy gyöngyszem, hogyan is kommunikál egy spirituális ego. 

K. É. É.: (A megvilágosodás című írásomra reagálva, ezzel nyitott) Az valószínű, hogy nem voltál Isten. Egy időre más dimenzióba kerültél, amit eddig nem tapasztaltál. Ez véleményem szerint mikromegvilágosodás. Belekóstolás.

Ha olyan lenne a tudatod, akkor nem spontán érnéd el, hanem szándékosan és bármeddig benne tudnál tartózkodni. Ez, amit átéltél nyilván más, mint egy hétköznapi érzékelés, de nem neveznélek egy ilyen élmény után megvilágosodottnak. Amúgy szerintem több embernek van ilyen érzékelése, mint aki mesél róla.

És ha úgymond te vagy a tér, és ugyanezt éli pont más is, akkor mindenki, aki ezt éli az egy, hiszen a tér az egy. Az érzékelés pedig mégis hozzád kapcsolódik.

Még annyit mondanék, hogy ez a világ nem illúzió, hanem illuzórikus természetű. Olyan voltál, mint a 2D-s kutya a 3D-ben. De nyilván nem ez a végső megvilágosodott állapot.

 Spiritualitás: Ez az "esemény" közel 5 éve történt. Azóta rengeteget kutattam, vizsgáltam, olvastam, hogy mi is volt ez, és szerencsére sikerült is látnom egy ugyanilyen állapotban lévő embert (Dr. K. V. Suresh Ji), aki még nem volt bezárulva. Megfigyeltem, hogy akkor hogyan viselkedik, és hallgattam, hogy mit tapasztal. Ezek után, valamint két másik mesternek is beszámolva a történtekről, (Paczér József láma, illetve Mihály Hajnalka advaita tanító), akik szerint is ez az volt, biztosan állíthatom, hogy ez az volt. Mivel közel 8 óra volt az időtartalma, nem gondolnám mikromegvilágosodásnak. A tapasztalatom azt mondja, hogy olyan nincs is. Vagy megvilágosodtál, vagy sem, és azt azonnal tudod, ha az történik veled. És pont hogy nem lehet direkt elérni, mert kegyelem. Akár Mooji, akár Adyashanti, akár Tolle hasonló "élményeit" olvasod, mindenhol ezt fogod látni. Vagy megkapod, vagy nem. Ha direkt lehetne elérni, akkor sokkal többen lennének, nem gondolod? És igen, énközpontú tér vagy, és nem azonos mindennel, hanem egylényegű mindennel. Ha azonos lennél mindennel, akkor azok érzékelése is megszűnne. Akkor nem is tudnád megtapasztalni. És bizony onnan nézve nem illuzórikus természetű, hanem komplett illúzió. Vajon egy film, amit nézel (és beleéled magad) az illuzórikus természetű, vagy illúzió? És szerintem, és tapasztalataim illetve kutatásaim alapján, ez a végső megvilágosodás. Persze nem baj, ha nem hiszed. A te tapasztalataid, mert gondolom, akkor te már "rendesen" megvilágosodott vagy, biztosan mások voltak.

K. É. É.: (A létezés célja című Mooji videóra reagálva) Kettejük közül csak az egyik felébredett. És az okot is megadta Mooji. Fura, hogy mindenki saját tudatossági szintjen ért dolgokat. Ezért van szükség a sok újraszületésre. De te bizonyosan nem fogsz, mert nem lehet tudni biztosan. Fura ez a világ.

Spiritualitás: Azt már levettem, hogy te nem vagy felébredett, mert nem onnan beszélsz, így nem látod azt sem, hogy bizony a kislány is az. Ha Mooji az, akkor légyszi mutass egy videóját, ahol arról beszél, hogy van újjászületés. Nem fogsz találni, elárulom neked.

K. É. É.: (Párhuzamosan az előbbiekkel, külön üzenetben írva) Szia Attila! Olvastam egy írásod a megvilágosodásról. Azt mondtad felvállalod, hogy ezt te élted át. De ki az, aki átélte? Van valahol bemutatkozásod, fotód vagy egyéb? Vagy csak egy S betű vagy, mint Superman? 

Spiritualitás: Szia! Miért fontos neked, hogy ki vagyok? Akkor elhiszed, amit megtapasztaltam? Ugye hogy nem.

K. É. É.: A hitelesség miatt. Azt írod, hogy felvállalod, de nem. Csak egy betű vagy. Mivel most találkoztam a posztoddal egy ismerősöm által, ezért kérdezem, hogy ha blogod van, vagy történeted, bemutatkozol-e? Van-e egy első ilyen jellegű írásod. Érdekel a körítés. A posztból annyit tudok, hogy meditálsz. És valakivel párbeszédet folytatva utalsz rá, hogy leírtad hogy lehet eljutni ebbe az állapotba. Ezt sem tálaltam. Nyilván nem tudom hogyan, vagy hol keressem. Nem gépen, hanem mobilon nézem az oldalt, ez szerintem korlátozott a keresésben. Érdekel ki vagy? Baj? 

Spiritualitás: Abszolút nem baj. A stílus viszont igen. És nem az a fontos, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond. A személyes oldalamon évek óta fent van az írás. De mivel rengeteg spirituális ego van, akik képtelenek normális hangnemben, udvariasan viselkedni, ezért nekem itt ez így felel meg. Aki normális hangnemben kezdeményezett beszélgetést, annak felfedtem magam, sőt találkoztunk is.(Egyébként) A felébredés és a megvilágosodás után már nem tudsz meditálni. Onnantól maga a lét a meditáció. De ezt gondolom te is így tapasztalod, ugye?

K. É. É.: Azt írod, hogy bajod van azzal, hogy ezt megkérdeztem? Tényleg érdekelt volna, hogy ki is vagy. De pár mondat után mar nem biztos. Az élményed nem vitatom. Az érzékelhető spiri egot kicsit erősnek érzem az élményedhez képest. Ha nem szeretnél velem beszelni, azt is megértem. További jó fejlődést kívánok.

Spiritualitás: Sehol sem írtam, hogy bajom lenne azzal, hogy megkérdezted. A stílussal van bajom, ahogy megkérdezted. Nem én rontottam ajtóstul a házba. És aki nem tud szépen "köszönni", és tisztelettel viszonyulni ahhoz, amit olvas más személyes blogján, azzal nem igazán akarok foglalkozni. Kívánok sok-sok "újjászületést" még neked. Béke veled.

K. É. É.: Nem kell velem foglalkozni. Neked is hasonlókat kívánok, úgyis minden egy...vagy mégsem? Nem tűnsz megvilágosodottnak a válaszaidból. Talán többet kellene benne tartózkodnod, hátha leveted a földi egod. 

Spiritualitás: Istenem, elképesztő, mennyire nincs fogalmad az egészről. 

(Így utólag sajnálom, hogy így kellett reagálnom. Szívesen eldiskurálok bárkivel arról, hogy mi a véleménye ezekről, ha azt kellő tisztelettel teszi. Nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy nekem van igazam. Ha elfogadja, jó, ha nem, úgy is jó. De a normális párbeszéd kezdete a másik elfogadása, nem az elutasítása. Szerintem ez úgy történik helyesen, hogy oké, elhiszem, hogy te ezt gondolod, de vizsgáljuk meg azt, amit én gondolok ugyanerről. És beszélgessünk róla. Nem kategorikusan kijelentem, hogy amit írsz, az hülyeség. A spirituális ego pedig sajnos ilyen. Ők érzelmileg kötődnek a saját koncepciójukhoz, velük "hideg" fejjel beszélgetni lehetetlen. Mégis bánom, hogy így történt. De így kellett lennie.)

Attila