Hagy abba a namastézést!

Nem attól leszel spirituális, hogy utánozod a keletet.

Tűzzel, vassal írtom a tudattalan és felesleges spirituális külsőségeket. Mert többet ártanak, mint használnak. Meg kell értened, hogy nem attól leszel spirituális, hogy ezeket műveled.

Ha nem tudnád, valójában a spiritualitás maga az igazi éned, pontosabban az igazi (felébredt) éned tudomása, ami most is ott van benned, csak még nem vetted észre. A spiritualitás tehát benned van, és nem a külsőségekben. Még egyszer mondom, belül van, nem kívül.

Azzal, hogy mindenféle külsőségekkel foglalkozol, pont a lényegről tereled el a figyelmedet.

Mert mit csinálsz? Füstölőt égetsz, lótuszülésben meditálsz, színes zászlókat rakosgatsz ki, namastéval köszönsz, mindenféle keleti varázs szimbólumokat rajzolgatsz, és kristályokat gyűjtögetsz. Csendülésre jársz, sztúpákhoz zarándokolsz, buddhista szerzeteseket követsz, hangtálak zenéjét hallgatod, és hogy nyugatit is mondjak, a templomban keresed Istent, és angyalokhoz meg szentekhez imádkozol.

Vagyis nem teszel mást, csak kifele vagy spirituális, illetve kívül keresed a spiritualitást.

Közben pedig egyáltalán nem keresed az igazi énedet. Pedig az lenne a lényeg. Az igazi éned a spiritualitás. És az belül van, nem kívül. Minden más, onnan nézve, csak ezotéria. Valójában te nem spirituális akarsz lenni, csak annak akarsz látszani.

Hidd el, az igazi spiritualitáshoz nem kell mantrákat mondogatnod, keleti ruhákban járnod, kopaszra nyírnod magad, vagy éppen keresztet hordanod a nyakadban. Ezek csak üres lózungok. Ez csak egyfajta spirituális sznobizmus. Valami olyannak akarsz látszani általuk, ami nem vagy. A sznobizmus az, amikor gazdagnak akarsz látszani, pedig nem vagy az, műveltnek akarsz látszani, de nem vagy az, és felébredettnek akarsz látszani, pedig nem vagy az. És valld be őszintén, te nem is akarsz igazán az lenni.

Sokkal egyszerűbb neked, ha elmész egy mesterhez vagy paphoz, aki megmondja neked, hogy mire gondolj, hogyan érezz és mit csinálj egoként, ahelyett hogy te önállóan nekiállnál befele figyelni, és megkeresni az igazi énedet. Amitől végre tényleg felébrednél, és megértenéd ezt az egészet. De nem, mert nem is akarsz felébredni, vagy úgy akarsz csak felébredni, hogy megmaradjon az ego életed uralma. Pedig ez így nem fog menni.

Tényleg az kell neked, hogy mások mondják meg mitől leszel spirituális? Tényleg azt gondolod, hogy azok biztosan tudják mi a spiritualitás?

Persze tudom én, hogy sokkal nehezebb leülni, és befele fordítani a kamerádat, (amivel eddig kifelé néztél) és elkezdeni belül kutatni, figyelni és kérdezni amit ott találsz. Mert az egod lázad ez ellen. De meg kell értened, hogy az ego életed javítgatásával nem fogsz tudni felébredni. Őt hiába javítgatod, szerelgeted. Nem fog menni. Nem ez a módja. Az ego csak arra szolgál, hogy őbenne vedd majd észre az igazi énedet. De azt belül kell keresned, és nem kívül. Nem a templomban, nem a mesternél.

De hát bakker, ha nem is keresed? Hogyan fogod megtalálni? Hogyan fogsz felébredni? Akarsz egyáltalán felébredni? Meg akarod találni? Vagy jóvan az úgy, ahogy van? Mert akkor bocsásd meg nekem, hogy zavartalak! Akkor az írásaim nem neked szólnak. Akkor maradj a mesterednél, és hallgasd a tanításait arról, hogy hogyan kell gondolkodnod. És éld úgy tovább az életedet, hogy mások mondják meg neked, hogy mit kell tenned, és hogy mi a helyes.

Vagy?

Járdd már végre a saját utadat, és ne másokat kövess! Ott van benned most is az igazi éned. Ülj le, és kezdd el végre keresni! Belül.

És végül csak hogy tudd, a meditáció sem a gondolatok megszüntetésére szolgál, hanem a befelé figyelésre, az igazi én keresésére. De ezt is csak a külvilág eltüntetésére használod, hogy megszűnjenek a gondolatok. Pedig a meditáció maga az igazi én keresésének módszere. De te nem erre használod.

Akarj felébredni, és végre tegyél is érte! Ülj le és csináld! Még ma!

Attila