Honnan tudod, hogy felébredett vagy-e?
Nos, ha ez a kérdés felmerül benned, akkor szinte biztosan nem vagy még az. Bár lehetnek kivételek, de erről majd később.
A spirituális értelemben vett felébredés egy olyan esemény, amikor az "én" átugrik az egoról az önvalóra.
Az ego az, akinek jelenleg hiszed magad, amikor is van neved, korod, múltad, gondolataid, érzéseid, tested. Ahol azt hiszed, hogy van szabad akaratod, te döntesz, és te teszel mindent.
Az önvaló ezzel szemben maga a tér, ami körülvesz. Nincs neme, kora, gondolata, érzése, és nem is anyagból van. Nincs múltja, jelene, és jövője sem. Természetesen nem dönt, és nincs akarata sem. Az egész fényből és szeretetből áll, ahol a tér, a fény és a szeretet mind ugyanazt jelenti.
A felébredés pillanatában erre az "izére" ugrik át az "én" megnevezés.
Ez az "esemény" egy olyan dolog, amit nem tudsz nem észrevenni. És ez olyan, amit nem tudsz elfelejteni sem.
A felébredés után mondjuk azt, hogy szabad vagy. Mivel te már a tér vagy, nem érint semmilyen szenvedés, érzelem, betegség. Azonban megmarad az ego lényed is. Az ő élete nem változik. Beteg lesz, megmaradnak az érzelmei és a gondolatai is. De már érted és tudod, hogy az ego nem az igazi lényed. Az csak egy "ruha" rajtad (benned). Egy "hús-vér" ruha, akitől sose fogsz tudni megszabadulni, mert rajta keresztül tapasztalod meg a világot, az életet. Azt a világot és életet, ami már az igazi lényedből nézve tudod, hogy te magad vagy. Minden gondolat, cselekedet, érzelem, érzés, fájdalom, szenvedés ehhez az egohoz, tartozik, aki nem te vagy, hanem már ő. Már nem azonosulsz vele.
Tudom, bonyolultan hangzik, de nem lehet jobban elmondani. Ez az egész egy misztérium. Nem felfogható, nem megérthető. Egyszerűen csak ilyen és kész.
És akkor a kivételek.
Igen, létezhet néhány eset, amikor hiába tapasztaltad meg a felébredést, valami nem úgy alakul, ahogy kellene.
Például lehet az, hogy megtapasztaltad és éled is a felébredést, de körülötted senki sem érti azt, amiről beszélsz. Mert te sem tudod, hogy ez az. Tapasztalod a csodát, éled is, mégsem tudod, hogy ezt így hívják. Zeffirelli remekül ábrázolja ezt a szituációt a Napfivér, Holdnővér című filmjében.
A másik eset, hogy megtörténik veled a felébredés, de egyszerűen nem hiszed el azt, ami történt. Csak valami anomáliának éled meg, elveted, és visszatérsz az ego életedhez.
Ez egy szomorú megtapasztalás számomra is. Sok olyannak mutattam meg az igazi lényét, aki nem kereste, és aki még sose hallott róla, hogy létezik ilyen. És hiába tapasztalta meg ezt a csodát, hiába látta ugyanazt, amit én, nem kellett neki. Maradt az ego életénél.
És végül a folyamatos felébredés. Amikor bepillantásokat kapsz, tudod is, hogy ez az, de valamiért az ego nem engedi élni is ezt a tudatállapotot. Folyton visszaveszi a hatalmat, és nem tud, vagy csak lassan tud kiteljesedni a felébredt tudatállapot.
Ezen kivételek ellenére a felébredés egy nagyon mély megtapasztalás. Egy igazi "aha" élmény. Amikor egyszercsak megtalálod az igazi énedet, aki mindig is voltál, csak eddig nem vetted észre. Ekkor mintha más dimenzióba kerülnél.
De meg kellett értenem azt is, hogy szükséges keresni a felébredést, szükséges vágyni rá, mert különben van, hogy nem élődik meg csodaként.
Pedig nincs ennél nagyszerűbb "dolog" a világon.
Ilyen egyszerű ez az egész.
Attila
