Létezik-e mennyország, pokol, angyalok és az ördög?
A spirituális felébredés után az "én" már az új nézőpontot, a látót jelenti. Ebbe belehelyezkedve lehet különböző kérdéseket megvizsgálni. Ha saját magát, az "új ént" vizsgáljuk meg, azt tapasztaljuk, hogy nincs neme, nincs neve, nincs kora, nem hal meg soha, és nem anyagból van. Azt tapasztaljuk, hogy ez a nézőpont az egyetlen valódi "dolog", és minden más megtapasztalás nem valódi. Tehát azt tapasztaljuk, hogy a test-elme-érzelem rendszer, akinek eddig hittük magunkat, és a világ, amiben élünk, nem valódi. Az ego csak egy mozifilm egyik szereplője, és az életünk és maga a világ is, csupán csak egy film.
Miután ezt megértettük, tovább vizsgálódhatunk, mi valódi még?
Ha a felébredt tudatosságot, a látót magát tovább vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ő nem teremt. Ő csak figyel. És azt látjuk, hogy a nem valódi világ valójában teremtődik. Létrejön magától. Valahonnan. Valahogyan. A semmiből. A megnyilvánulatlanból. Azért nevezzük így, mert nem látni rá, nem mutatja meg magát, csak azt látjuk, ami létrejött.
Mint egy korábbi írásomban (Létezik-e Isten?) fejtegettem, hogy ez a létrejött nem valódi világ annyira bonyolultnak tűnik, hogy nehéz azt feltételezni, hogy spontán jön létre a megnyilvánulatlanból, a semmiből. Inkább az tűnik logikusnak, hogy a megnyilvánulatlanban létezik egy (vagy maga a megnyilvánulatlan az) teremtő, ami egy szuper-intelligencia tulajdonságaival bír. És ezt a szuper-intelligenciát hívhatjuk akár Istennek is. Mert pont olyan tulajdonságokkal bír, mint amit a nem valódi világunkban Istennek tulajdonítunk.
És ahogy belehelyezkedünk a látó érzetbe, a felébredt tudatosságba, úgy érezzük, valójában minden ebből a szuper-intelligenciából áll. Minden a teremtőből van. Minden Istenből van. Vagy leegyszerűsítve, minden Isten.
Itt sokan elkövetik azt a hibát, hogy miután ennyire leegyszerűsítették ezt a gondolatmenetet, azt gondolják, hogy az "én" (a felébredt én) akkor valójában az Isten. Tehát hogy "én" vagyok Isten.
Ez azonban nem igaz. Ha én lennék Isten, akkor én teremtek, vagyis meg tudnék változtatni bármit. De "én" a figyelő, nem tudok megváltoztatni semmit. Nem tudok teremteni, csak figyelni az eseményeket. Az események pedig tökéletes spontaneitással létrejönnek. Maguktól. Ekkor felismerhető, hogy az "én" is teremtett. Vagyis csupán Istenből vagyok, de nem én vagyok Isten. Ezt is fejtegettem A spirituális utazásom három legmélyebb felismerése cikkemben.
De hogy végül is a cikke elején feltett kérdésre is válaszoljak, bár gondolom már kitaláltad, a mennyország, a pokol, az angyalok és az ördög is illúzió csupán. Nem valóságosak, csupán a teremtett világunk részei. Vagyis spirituálisan felébredt nézőpontból ők is csak a mese szereplői. Abban a mesevilágban, amiben az ego él, létezhetnek, a valódi világban azonban nem léteznek.
Attila
