Mi a különbség a spirituális élmény és a felébredés között?

Amikor elkezdünk foglalkozni a spiritualitással, előbb utóbb mindenki szembesül majd valamilyen spirituális élménnyel is. Ezek tárháza elképesztően nagy és változatos. A lebegés, kitágulás, energia érzetek, gyógyítások, tárgyak mozgatása, mindenféle lények észlelése, akasha krónika olvasása és még sorolhatnám, hogy milyen fantasztikus megtapasztalásokat lehet átélni. Ezek mindegyike csodálatos, magával ragadó, és ráadásul olyan, mint a drog, újra és újra át akarjuk majd élni. Mert annyira felette állnak a hétköznapi fizikális világunk megtapasztalásán, annyira varázslatosak, annyira földöntúliak, annyira spirituális az egész, hogy rabul ejt minket. Hogy rabul ejti az egonkat.

Igen, sajnos el kell keserítenem mindenkit, ezek a megtapasztalások ugyanúgy illúziók, mint ahogy az egész létünk illúzió. Nem több, mint álom az álomban. 

Arra azonban kiválóak, hogy felébressze bennünk a keresőt, hogy észrevegyük, a való világban nem stimmel valami, és elkezdjük keresni, hogy mi is van a való világon túl.

De a hátránya, hogy elhiteti velünk, hogy ez maga az, ami a való világon túl van. Pedig sajnos ez is csak ugyanúgy egy mese, egy film jelenete, mint maga az életünk.

Ezzel szemben a felébredés semmi más, mint egy pillanat, amikor meglátod igazi lényedet, amikor megtalálod az önvalódat. Az ég egy adta világon semmi spirituális nincs benne. Egy "aha" élmény az egész. És elképedsz rajta, hogy végig ott van benned, veled, de eddig hogy a csudába nem vetted észre. 

És valójában a felébredéssel kezdődik az igazi spirituális utazásod. Mert ekkor már tudod, hogy mi az igazság. Az igazság az, hogy az életed egy színdarab, amit életed végéig játszanod kell. Megérted, hogy a "valóság" maga az illúzió, maga a spiritualitás, az igazságon túli megtapasztalás.

És ha sikerül a felébredésben állandósulnod, akkor véget ér a szenvedés, mert valódi lényed áthatja mindenedet. Mert tudod, hogy valódi lényed sérthetetlen, hallhatatlan és örök.

Attila