Mi lenne, ha minden ember egyszer csak felébredne a Földön?

Mostanában ez a gondolat jön fel bennem. Töprengek rajta, hogy mi történne. Persze nincs válasz a kérdésre. Csak tippelni lehet.

Szóval a felébredéskor ugye mindenki rájönne arra, hogy az igazi énje egy örök, nem fizikai entitás. Rájönne arra, hogy az ego énje, akiben ez az örök entitás lakozik, csak egy robot izé, aki "öntörvényűen", magától cselekszik. Rájönne mindenki, hogy nincs szabad akarat, és amit tesznek, az valójában tevődik velük. Rájönne mindenki arra, hogy az érzések és a gondolatok is csak úgy felbukkannak, és azokat nem az ego én találja ki.

És ezt mind a hét milliárd ember rövid időn belül megtapasztalná. Mondjuk egy héten belül. Ami egyébként simán megvalósítható lenne akár már a következő héten.

Meglátnák az elnökök, a mohamedánok, a buddhisták, a keresztények, a dolgozók, a gyerekek, a katonák, a papok, a jó emberek és a rosszak is. 

Vajon mi történne ekkor? 

Mindenkiben a nagy én figyelné, hogy mit tesz a kis én. Az önvaló figyelné, hogy mit tesz az ego. Beleszólni nem tudna. Érzelem nem társulna hozzá. Csak figyelné. És látná, hogy mit is csinál valójában. Látná, hogy éppen jót cselekszik, vagy csak teszi a dolgát, vagy éppen valakit bánt. Látná, hogy ő maga a fény belül, és látná, hogy a felbukkanó rossz gondolatok hogyan rántják görcsbe a testét. Látná, hogy tehetetlen, bármit is tesz, azt teszi. Megállítani nem tudja, csak konstatálni, hogy éppen mi történik. És tudná, hogy mindenki ugyanúgy ezt éli meg. 

Még beszélni is tudnának róla, hogy éppen az ego én min megy keresztül. Úgy beszélnének magukról, hogy ő, hiszen már tudják, hogy az nem az én vagyok. Az nem az igazi én, csak egy színész, aki játssza a szerepet, amit éppen kell neki alakítania. Jót vagy rosszat. De megállítani nem tudnák. 

Egyszerre a világ illuzórikus volta mindenki számára valóság lenne. A világ létének hazugsága mindenki számára világos lenne. És tudnák, hogy mindenki tudja. 

Vajon változna bármi is?

A világ sorsát, az emberek életét nem mi alakítjuk. Mindent a teremtő alakít. Ez a felébredéssel sem lenne másként. Vagyis nem függ attól semmi, hogy felébredne-e a világ vagy sem. Minden a teremtőtől függ, hogy Ő mit akar.

Annyiban változna, hogy már tudnánk közösen nevetni vagy éppen sírni azon, hogy már megint mi a fenét kell alakítania az ego színészünknek. Mert látnánk, már tudatosak lennénk rá, hogy éppen mit játszik az ego.

Hogy jobbá válna e a világ. Nem lehet tudni. De talán elindulna egy folyamat. A folyamatban a nagy én elfogadása talán szépen lassan az egot is az elfogadás útjára terelné. A figyelő én hallgatag bölcsessége talán lassan az egot is bölcsebbé tenné. És ez az illuzórikus világ talán egy szebb illuzórikus világgá alakulhatna.

De ezt nem lehet tudni. Mert nem tőlünk függ. Mi csak elszenvedjük ezt az egészet. A nagy és a kicsi énünk is. De legalább a remény megvan rá. Ez még megmaradt nekünk.

Attila