Nitya

Nitya egy 1978-as születésű lengyel felébredett hölgy, aki Mooji indíttatására kezdett el tanítani. Eredeti neve Patrycja Pruchnik. A Nitya nevet Mooji adta neki, ami egy Hindi eredetű név, és örökkévalóságot jelent. Egyetemet végzett, jelenleg Varsóban él, és sokáig astanga jógát tanított. 2014 óta tart nondualitás előadásokat, főleg Lengyelországban. Áprilisban volt szatszangja Magyarországon.

Nitya onnan beszél, arról beszél. Nem az ego életével foglalkozik, hanem csak rá akar mutatni az igazi énünkre. Két könyve jelent meg, de szerintem magyarul egyik sem elérhető.

Igaz tanító, követésre ajánlom.

Alapvetően a tanítása arra irányul, hogy mi már az vagyunk. Vagyis nem kell semmit elérnünk, nem kell semmit csinálnunk, hogy elérjük az igazi énünket. Csak észre kell vennünk, hogy már az vagyunk. Az elmével ezt nem tudjuk észrevenni, csinálni. Hanem bele kell helyezkednünk az igazi én, a figyelő állapotába.

Amiben nekem hiányom volt a tanítását hallgatva, hogy nem pontosan fogalmaz. Amikor azt mondja például, hogy az ego nem létezik, akkor úgy kellene fogalmaznia, hogy az igazi énünk szemszögéből az ego nem létezik. Mert az ego nézőpontjából az ego igenis valóságos. És ez az állítás, hogy az ego illúzió, így zavaró az egonak. Fontos, hogy ha egy egoval beszélünk, mindig tegyük oda, hogy amit mondunk, azt honnan mondjuk. Hogy amit mondunk, az az igazi én nézőpontjából tűnik olyannak. De az ego számára ez nem így van. Nem szabad ezt a két nézőpontot összemosni, ha egoval beszélünk. És ő is, mint számos mester, sajnos összemossa.

És zavart, hogy bőszen hallgat arról, hogy mindenki, így ő is, a felébredés után is egoként nyilvánul meg. És hogy az ego énje továbbra is tapasztalja a szenvedést. A felébredett állapotról alkotott képet ezzel torzítja, és csak a szép oldalát mutatja meg. De egy felébredett sem tud kibújni az ego élete alól. Nem tud kibújni a szenvedés alól. Csak önvalóként már rá tud látni, és önvalóként már tudja, hogy a szenvedés csak illúzió. De az ego énjének valós marad a szenvedés. Az ego énje továbbra is tapasztalni fogja a szenvedést. És mivel erről nem beszél, hamis képet fest a felébredettségről. Ami túlzott elvárásokat támaszt majd egy friss felébredett felé. Aki azt hiszi, hogy a felébredés után minden rossz megszűnik. Pedig abszolút nem ez fog történni.

Íme az alábbi szatszangjának a mondanivalója.

Mi már az vagyunk. Mi már a boldogság és béke vagyunk. De ezt az elme nem fogja elhinni nekünk. Mert dualitást érzékelünk. Miért érzékelünk dualitást? Mert amit látunk azt valósként ismerjük fel. De ha mélyebben megvizsgáljuk, amiket látunk, azok időlegesek. Mégis mi valóságnak vesszük. A szatszangon azt vizsgáljuk, hogy ki látja ezt, és ki vagyunk mi valójában.

De az elme erre nem tudja majd a helyes választ. Mert a válasz nem az elmében van. A fő kérdés, hogy mi az, ami mindezt megtapasztalja. Az elme csak az időlegest tudja megtapasztalni. Az elmében csak az időlegesről születhetnek válaszok. Az elme nem tudja megtapasztalni hogy ki vagyunk valójában. Az elme nem tud válaszolni arra, hogy ki vagyunk valójában. Az elme nem tudja megérteni, hogy aki vagyunk az már őelőtte létezett. Hogy az aki vagyunk, az az ego mögött van. De nem távolságban mögötte.

A választ arra, hogy ki vagyunk, nem az elmében találjuk. Nem az elmével találjuk meg. Az igazi énünk nem egy állapot, amit el tudunk képzelni. Nem elég az, hogy elképzelünk egy békés és szeretetteli állapotot, és azt hisszük, az vagyunk. Az elme nem tudja elérni a felébredést. Az elme nem tud felébredni. Mert a felébredés az elmén túl van. Az elme megtapasztalhatóságán túl van. De az igazi én most is ott van. Csak még nem vetted észre. Sokkal közelebb van, mint bármi, amit el tudsz képzelni.

Itt vagy most? Éber vagy most? Tudatában vagy magadnak most? Kell ezért bármit tenned, hogy tudatában legyél magadnak?

A természetes állapotunk (az igazi énünk) nem valami, amit csinálnunk kell. Nem valami, amivé válunk majd. Hanem most is az vagyunk. Mi már az vagyunk, amit keresünk.

Az ego nem lehet tudatos. Az ego nem létezik. (Itt sajnos nem mondja, hogy az önvalóból nézve) Nem az elmével kell megérteni a tanítást. Nem lehet elmével megérteni ezt. Az elme ezt csak félreérteni tudja. Az elme ezt nem ismerheti. Az elme ezt nem tudhatja. Mert ez az elmén túl (kívül) van.

Bármire találsz rá a keresés közben, gondolat, állapot, érzés, tárgy, az nem lehet az igazi én. Mert addig hol volt az a gondolat, állapot, érzés, vagy tárgy? Akkor jelent meg, amikor rátaláltál. De ki az, aki rátalált? Az aki rátalált, vagyis te, mindig is ott volt. Minden más csak időleges. Egyedül te (a figyelő) állandó. Az igazi én mindig létezett.

Ha tegnap boldogtalan voltam, és ma boldog vagyok, meg akarom ezt a boldogságot hosszabbítani. Lehetséges ez? Senki sem tud mindig boldog lenni. Nem lehet az időlegeset örökké fönntartani. Mert az mulandó. De valaki megtapasztalja a mulandót! "Én" tapasztalom meg a mulandót. A gondolatok megjelennek és eltűnnek. Az (a gondolatok) nem lehetek én. A tegnapi probléma eltűnt. Az öt évvel ezelőtti szenvedés eltűnt. Mi van, ha nem figyelünk a gondolatokra? És hagyjuk az életet, hogy úgy bontakozzon ki, ahogy szeretne.

Majd elmeséli, hogy hogyan ébredt fel.

Hosszú betegség közben egyre csak szenvedtem. Majd egyszercsak észrevettem, hogy látom ezt az egészet. Hogy látom a gondolatokat, hogy látom az érzéseket, hogy látom ezt az állapotot, ami van. Megfigyelőként vagyok ott! És jött a megértés, hogy ha én látom ezt, akkor nem lehetek az, amit látok. Nem lehetek az aki látja, és egyszerre az is, amit látok. Nem lehetek csak az, amit látok, hiszen ott vagyok mint az is, aki látja ezt. Mi az bennem, ami látja mindezt? Az ami látható, nem lehet az, ami nézi. Ez nem lehetséges. A gondolat látja a gondolatot? Ha látom az asztalt, akkor én nem lehetek az asztal. Észrevettem, hogy van bennem valami szabad, valami különálló attól, mint amit látok. És ez a szabad valami mindenkiben ott van. És ez a valami különáll minden megtapasztalástól. Mert minden megtapasztalás időleges. De te, aki nézi ezt, állandó vagy. Te csak vagy. Most is ott vagy. És te nem vagy időleges.

Hogy ezt fölfogd, öt perc is elég az életedből. Mert ezalatt az öt perc alatt észreveheted azt ami most is vagy. A dolgok folyamatosan változnak. De van valami, ami a változás előtt is ott volt. Ezt a valamit próbáljuk észrevenni. Te nem a tárgy vagy, ami látható. Te nem az vagy, aminek gondolod magadat. Nem az vagy, aminek hiszed magadat. És nem az vagy, amit mondtak neked, hogy vagy. Ezt tegyük mind félre.

Emlékeznünk kell arra, hogy kik vagyunk? Nem. Kell tudnunk valamit, hogy tudjunk a létezésünkről? Nem. Semmit sem kell csinálnunk, hogy az legyünk, aki már vagyunk. Mindig is az voltunk.

Ne várd azt, hogy valami különleges fog történni ennek a megértésekor. Mindig is az voltál, ennek fölismerése nem különleges. Az összes koncepciódat dobd el most arról, hogy ki voltál. Semmit nem kell csinálnod ehhez a megértéshez. Ne akard az elméddel felfogni. Ne próbáld ezt megérteni. Egyszerűen csak ismerd fel azt, ami már vagy. Ami már minden észlelésed előtt ott volt. Ami mögötte van az észleléseidnek. Amihez nem kellenek szavak, hogy tudj a létezéséről. Nem kell semmilyen állapotba kerülnöd, hogy tudj a létezéséről. Csak helyezkedj bele ebbe a felismerésbe. Csak lazulj bele ebbe a felismerésbe.

Ez nem egy misztikus megtapasztalás. Ez egy nagyon egyszerű dolog. Csak vedd észre. A válasz csak annyi, amit ott találsz. Ez a válasz nem a szavak világában van. Ez csak egy észrevevés. Vedd észre, hogy a te mint létezés már akkor is ott vagy, amikor a gondolatok megjelennek. Már azok feltűnését megelőzően ott vagy. A gondolatok csak jönnek és mennek. Te már a gondolatok előtt ott vagy. Te vagy az, akiben megjelennek és tovatűnnek ezek a gondolatok.

Semmilyen gondolat nem szükségtelen. Csak ismerd fel, hogy te nem a gondolat vagy. A gondolat eltűnik, de te mint figyelő, még mindig ott vagy. Te nem a test vagy. A tested is folyamatosan változik. De te nem változol. De te nem az vagy, ami változik. Te állandó vagy. De ezt neked kell észrevenned. Csak vedd észre ezt. Az elméddel nem tudsz erre válaszolni. Az igazi én békéje nem egy állapot, amit el lehet érni. Ami vagy, az megelőz minden állapotot. Te már ott voltál minden állapot előtt. Vedd észre azt ami változik. Majd vedd észre azt, ami tanúja a változásnak.

El kell menned valahova, hogy tanúja lehessél a változásoknak? Gyakorolnod kell valamit, hogy tanúja legyél a változásoknak? Semmit sem kell csinálnod, hogy az legyél, aki már vagy. Csak lazíts, és helyezkedj bele az igazi énedbe. Csak merülj bele az igazi énedbe. Ahol nincs szükség szavakra. Ahol nincsen szükség semmilyen elképzelésre. Ahol nincs jó és rossz, sem helyes és helytelen. Vedd észre, hogy ez a figyelés milyen könnyű, és szemben áll az ego megtapasztalásokkal.

Az ég vajon panaszkodik-e amiatt, hogy felhők vannak rajta? Vagy a repülők miatt? Vajon zavarja az időjárás? Az ég panaszkodik amiatt, hogy minden változik benne? Az égnek van kedvenc időjárása? Vajon érzékeli, hogy melyik időjárás jó és melyik rossz a számára? Vagy teljesen független mindezektől? Az ég természete olyan, mint az igazi éned természete. Ami minden állapot felett áll. És megenged és befogad minden állapotot. Mert egyik sem rossz. Nem ítélkezik egyik felett sem. Nem áll ellen egyiknek sem.

Nem baj, hogy a dolgok jönnek, majd eltűnnek. Nem baj a halál sem. Ezek csak ez elme számára problémák. Az igazi énben nem. A szenvedés hiába van jelen, az igazi én elfogadó vele szemben. És ennek felismerése a szabadság maga. Bármiben is legyünk. De ez nem menekülés. Hanem elfogadása annak, hogy minden rendben van úgy, ahogy van.

Nincs semmi, amit el kell érnünk. Ha valamit el akarsz érni, azzal megtagadod azt, hogy már eleve az vagy. Amikor azt mondod, hogy ez a pillanat nem jó, és egy másikat akarsz választani, akkor örökké keresni fogod azt, ami már vagy. És ez maga a szenvedés.

Ha a hazugságot sokszor halljuk, elkezdjük elhinni. És a valóságunkká válik ez a hazugság. Az igazi ént megtalálni az egyetlen dolog, amit nem csinálással kell elérni. Ezt nem tudod csinálni. Mert már az vagy. Valóban tenni kell valamit, hogy létezhessek? Valamivé válnom kell, hogy lehessek? Már az vagyok! A boldogság a jövőben van? Ha a jövőben van, akkor el fog majd tűnni.

A meditációt nem lehet csinálni. Hanem bele kell helyezkedni. Az igazi meditáció maga a természetes állapotod. Az igazi én állapota.

Az ego azt mondja, hogy össze kell gyűjtenem a békességemet. Hogy meg kell találnom a boldogságomat. És hogy azt meg kell tartanom. És ha elvesztem? Akkor újból elkezdi csinálni. De ezeket nem tudod csinálni. Ezeket csak úgy tudod elérni, ha nem akarod elérni őket. Hanem csak megpihensz.

Ha te az ég vagy, mindegy, hogy fehér bárányfelhők, vagy sötét fellegek vannak az égen. Mert te az ég vagy. Számodra mindegy, hogy azok a felhők milyenek. Nem érintenek téged.

A legtöbb probléma abból fakad, hogy elhisszük, hogy egy különálló entitás vagyunk. Azt hisszük, hogy a test vagyunk a történetével együtt. Ez a legnagyobb hazugság, amit valaha elhittünk. Két és fél éves korunkban kezdjük elhinni, hogy ez a test az én. Annyiszor halljuk a nevünket, hogy a tudatosság elkezdi felismerni, hogy akkor a test vagyok? Ennyi éves vagyok? És ezt a hazugságot az egész világ folyamatosan megerősíti. Én nem akarok egy másik hitrendszert neked adni. Csak meg akarok mutatni neked valamit. Ez a hitrendszer létezett előbb, vagy te már ott voltál előtte? Mi volt előbb? Előbb vagyunk, aztán jelenik meg a hitrendszer! És ezt a másodlagos valóságot tesszük meg elsődlegessé. De nem vizsgáljuk meg ezt a hitrendszert, hogy igaz-e. És utána elhisszük és elszenvedjük ezt a hitrendszert. Azt kell észrevenned, hogy az elme létezése előtt van valami, ami már létezett korábban. Te már vagy, mielőtt gondolsz. Valami már ott van a gondolat megszületése előtt.

Jelen vagy most? Gondolnod kell rá, hogy jelen legyél most? Egyszerűen csak vagy. Bármi nélkül. Szükséged van bármilyen tudásra, ismeretre, hogy te létezel? Vagy már bármilyen ismeret előtt léteztél? Ess szerelembe azzal, aminek nincs szüksége, hogy bármit is tudjon magáról. Ami azelőtt létezett, hogy bármit is tudhatnánk egyáltalán. Mert minden belőle van. Minden belőle jelenik meg. Ez az elsődleges valóság. Nincs szükség semmilyen koncepcióra, hogy legyünk. Az igazi én nem tudja, hogy fiú, vagy lány, hogy mennyi idős, hogy mit kellene vagy nem kellene tennie. Egyszerűen csak van. Csak létezik. Olyan mint egy újszülött gyermek, csak van. Csak szemlélődik. De a test továbbra is működik.

Semmi sem rossz, vagy jó vagy helytelen. Csak vagyunk. Ez a nemkettősség. A vanság, ami mindig mindenek előtt ott van. Mindent magába foglal. Minden "egy". Semmi sem áll külön tőle. És mindent megenged, hogy megjelenjen benne.

A dualitás, amikor azt hisszük, mi különállóak vagyunk mindentől a világegyetemben. Amikor azt hisszük, hogy szabad akaratunk van. Hogy van idő és tér. Amikor el akarunk jutni valahova. Amikor valamivé akarunk válni, amihez meg kell tennünk dolgokat. Amikor megjelenik a jó és a rossz mércéje. Ez a szenvedés definíciója. Ez okozza a mindennapi szenvedést.

Lépj ki belőle most. Lásd meg, hogy te mindezek előtt vagy. És hogy minden úgy tökéletes, ahogy van. Semmit sem kell elérned. Sehova sem kell menned. Sehova sem kell elmenekülnöd.

Az emberek képzeletében él egy kép a nondualitásról, a megvilágosodásról, ami egyfajta statikus kép. De ezek a képek csak kondicionáltságok. De valójában az igazi én olyan mint az ég. Nem panaszkodik semmire sem. Az is közömbös számára, hogy ezt megérted vagy sem. Ismerd fel ezt az ég minőséget magadban most, ebben a pillanatban. És szabad leszel. Az a természetes állapotunk. Csak merülj el ebben. Én csak abban tudok segíteni, hogy rámutatok arra, ki is vagy valójában. Nincsenek módszereim. Nem fogom megmondani, hogy mit tegyél vagy ne tegyél. Nem fogom azt mondani, hogy add fel vagy ne add fel.

Ha valami jelen van az életben az azt jelenti, hogy arra szükség van. Az élet választotta azt a dolgot arra a pillanatra, hogy megtapasztald.

Ne gondold túl az életet, a keresést. Minden történik magától. Minden csak szórakozás. Csak egy történés.

Van benned egy mélyebb béke, amit nem kell létrehozni. És ezt a békét nem érdekli, hogy a felszínen milyen folyamatok zajlanak. És te tudod ezt a békét. Te ismered ezt a békét. Mert az vagy.

Kijegyzeteltem nektek. 😊

Attila