Tévhitek a spirituális keresőknél

Elsőnek nézzük a karmát.

A spirituális keresők egy része a karmafélelem fogságában él. Riogatják őket különböző mesterek, hogy jujuj, jól kell ám viselkedni, mert különben jön a csúnya karma, és úgy helyrerak, hogy beledöglesz. Ez már odáig fajul néhány esetben, hogy egyesek már a múltbeli vagy a jövőbéli karmát is igyekeznek kiváltani önzetlen cselekedettel, szolgálattal. Érted? Karma jóga. Nem azért vagy önzetlen, mert belülről van indíttatásod rá, hanem félelemből.

Ezzel szemben az igazi én nem született, nem hal meg soha, nem hat rá semmi, nem anyagból van, és nem csinál mást, csak figyel. Ez a térszerű valami az egyetlen, ami mindig van, és nem változik. Ő maga a létezés. Ő maga a minden. Ő maga vagy te. Onnan nézve minden egyéb csak egy science fiction. És igen, ki is találtad, a karma is science fiction. Nem valóságos. Kb ugyanannyira valóságos, mint hinni a tündérekben, angyalokban, boszorkányokban, vagy a jedikben. (Bár lehet a jedik léteznek, most elbizonytalanodtam. :D) A karma az ego világ része, vagyis kitaláció, ugyanúgy, mint maga az ego is az. Foglalkozni vele totál felesleges.

De miért jó a karmafélelem fogságában élni? Mert így nem kell azzal foglalkozni, ami tényleg előbbre vihet. Mondjuk az, hogy a felébredést keresed.

Hagyd a meséket a gyerekeknek, és foglalkozz helyette a felébredéssel. Azt keresd. A többi jön magától.

Attila