Vajon fénylények vagyunk?

Igen azok! De nem úgy, ahogy gondolod!

Amikor arról beszél valaki, hogy fénylények vagyunk, akkor általában fénylő alakokat képzelünk el. Valamiféle fénylő emberi testeket.

Nos, semmi sem lehetne ennél távolabb az igazságtól!

Kezdésképpen érdemes megnézni mit találni a fénylényekről a neten:

"Az emberiség többsége eredetileg a Plejádok Fény- élettereiből inkarnálódott le, miután a "bukás" már megtörtént. De előtte is a Föld lakosságának többsége plejádi mag volt, amikor még az 5. dimenzióban volt a Naprendszerünk, és testünk Fényből volt. Tehát nagy minőségi változáson estek át az emberek, amely egy biokémiai kísérlethez alkalmazkodott, egy rezgéstartománnyal lejjebb. A különböző Fényiratokban említett "bukás" a Fényfrekvenciák lecsökkentésével járó, alacsony életminőséget sejteti, amely tény, hogy a Fényléthez viszonyítva, nagy visszaesés."

Jaj!

És még tovább is van. De azt inkább nem másoltam be. Tényleg elhiszi ezt valaki? Ennél még a Mátrix is hihetőbb mese!

Már írtam régebben is, ha valami érdekes információt találsz a spiritualitás témában, először vizsgáld meg, hogy milyen régi keletű az adott tanítás. Legyen gyanús, ha mástól nem hallod ugyanazt, és az is, ha csak ebben az évszázadban keletkezett. Mert akkor valószínűleg csak fantazmagória.

Ezzel szemben az igazi énünkről már évezredek óta beszélnek tanítók (Buddha, Jézus). De a mostani formában is, mondjuk Ramana Maharsi az 1900-as évektől, Papaji 1950-es évektől, Mooji 2000-es évektől tanítja ugyanazt, amiről én is beszélek. Vesd csak őket össze nyugodtan.

Na de hogy is van akkor ez a fényből vagyunk dolog?

Annyit már most leszögezhetek, hogy nincs köze a Plejádokhoz. :)

Két dolgot kell megvizsgálni "fénytanilag", az igazi ént, és az ego ént.

Az igazi én egy anyagtalan entitás, egy éntudat, ami szétterül a térben. Valójában ő maga a tér. Mindenhol van, de nem megfogható, nem látható. Ezt a felébredés után tudod csak megtapasztalni. Az egész én érzet egy tudomás, tudomás arról, hogy "Az" vagyok. Ez a térszerű én átölel mindent, mert minden belőle van. Pontosabban, minden ugyanabból az anyagból (térből) van, mint az igazi én is. Minden egylényegű vele.

De nem ő a teremtő.

Mi felébredettek, amikor belehelyezkedünk az igazi énbe, és vizsgáljuk, hogy miből van, akkor a következő válaszokat kapjuk: semmiből van, láthatatlan energiából van, térből van, ürességből van, szeretetből van, és fényből van. Igen, jól olvasod, ez az izé fénylik. De nem alakot öltött fény, hanem egy fényáradat, ami mindenhonnan van, mindenhol van, általánosan szétterül, de mégis örvénylik és áramlik is. De alakot egyáltalán nem ölt. Szóval az igazi énünk fénylik, azaz mondhatjuk úgy is, hogy fényből van.

És mi a helyzet az ego énnel?

A felébredés után látod, hogy az ego világa nem egy önállóan létező dolog. Az igazi énből nézve, az csak valami film, vagy álom. Olyan, mintha az igazi én fejében (haha - nincs is feje) megjelenő álom lenne az egész. Nekünk valóságosnak tűnik, de onnan nézve nem az. Ugyanúgy, ahogy álmodáskor az álmodat is valóságosnak tapasztalod. Pedig hát az álom sem valóságos. Vagy legalábbis amikor felébredsz belőle, nem tűnik annak.

Szóval hogy az ego fényből áll-e, arra nehéz válaszolni. Az igazi énből nézve az ego világa ugyanúgy és ugyanabból a fényből áll, mint maga az igazi én. Mert minden abból áll. Tehát azt mondhatjuk, hogy az ego világa egy fényből álló álom. Pontosabban, a fényből álló igazi énben megjelenő álom. Amit nem az igazi én álmodik. Csak megjelenik benne.

Vagyis, az igazi én egy fényből álló térszerű anyagtalan én érzet, és az ego én a benne megjelenő álom egyik szereplője.

Én ezt találtam. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni. Sajnálom.

Attila